Miért fájdalmas az elválás?
A házastársunktól való elválás lelkileg igen megterhelő is lehet. Ha hosszú időn keresztül voltunk együtt, és éltünk házasságban a párunkkal – mi több: egymás életének részei voltunk éveken át – akkor különösen fájdalmas az elszakadás.
Még ha be is láttuk: együtt nem megy, jobb lesz külön megpróbálni, akkor is így érzünk majd. Az elválás okai különbözők lehetnek: megcsalás (egy harmadik fél megjelenése a kapcsolatban), elhidegülés, bántalmazás az egyik fél részéről stb.
Ilyenkor számos, kétségekkel járó gondolat, kérdés fogalmazódik meg bennünk. Például magánéleti vonatkozásban az alábbiak:
- Mi lesz most velem? Újra egyedülálló leszek? Hogyan fogok társat találni 40 felett?
- Mi lesz a gyerekemmel, hogy fogom eltartani? Mi lesz, ha a volt férjem nem fizeti rendesen a gyerektartást? Egyáltalán, hogy fogunk tudni megegyezni?
- Mit fognak szólni az ismerősök, hogy elváltam? Milyen lesz a megítélésem?
Továbbá egyéb jogi-adminisztrációs kérdések is felmerülhetnek:
- Hogyan kezdjek neki? Azt tudom, hogy bírósághoz kell fordulni, de melyikhez?
- Mit kell beadni, mennyibe fog kerülni ez az egész nekem, mi a menete?
- Meddig tart majd, mikor leszek már túl ezen az egészen? Mi történik, miután kézhez kapom az ítéletet?
Ilyen és ehhez hasonló gondolatok cikáznak a fejünkben… És azt tudnunk kell, hogy a válással nem érnek véget a nehézségek. Még ha gördülékenyen, zökkenőmentesen is történik a válás, megváltozik az életünk, a mindennapjaink más forgatókönyv szerint zajlanak majd. Erre igazán nem is lehet felkészülni. Próbáljunk meg segítséget igénybe venni, olvassunk róla cikkeket, vagy keressünk fel jogi szakembert, ügyvédet.
Lehet, hogy nem feltétlenül szükséges a per vitelére ügyvédet meghatalmaznunk, sőt, ha azt szeretnénk, hogy minél könnyebben meg tudjunk egyezni házastársunkkal, egy mediátort is felkereshetünk közösen. A mediátor abban segít, hogy az elválás békésen, kulturált körülmények között menjen végbe, és a bíróságon már csak a legszükségesebb jogi lépések megtételére kerülhessen sor.
