Mit kell tudni a gyerektartási díjról?
Gyerektartási díj, láthatás, hétvégi apukák – ezekkel a fogalmakkal akkor találkozhatunk, ha az ismerősi körben történik válás. Hallunk róla, sajnálkozunk, és örülünk, hogy nem mi vagyunk ilyen szituációban. Aztán amikor esetleg velünk is megtörténik, akkor szembesülünk napról napra a tényekkel, és próbálunk megbarátkozni a gondolattal, hogy ezentúl a fenti kifejezések mi életünkben is mindennaposak lesznek. Azonban kétségbeesésre semmi ok, a gyermek nem szenvedhet hiányt a szülők válása miatt!
Törvényi vélelem kiskorú gyermek esetén
A törvény a kiskorú gyermek anyagi szükségleteinek biztosítása érdekében vélelmezi a kiskorú gyermek tartásra rászorultságát. A vélelem azt jelenti, hogy mindaddig, amíg be nem bizonyítják az ellenkezőjét, az adott jogi helyzetet valódinak kell elfogadni. (Ha egy vélelem megdönthető, az azt jelenti, hogy lehetséges az ellenkezőjét bizonyítani.) Tehát főszabályként a tartásra való rászorultságot nem szükséges semmilyen módon alátámasztania a gyermekkel együtt élő szülőnek. A törvény automatikusan tartásra rászorultnak tekinti a kiskorú gyermeket. Ezen kívül a törvény még arra a gyermekre is kiterjeszti ezt a vélelmet, aki már nagykorú ugyan, de középiskolai tanulmányokat folytat – a gyermek 20. életévének betöltéséig.
Az új Ptk. hatálybalépése némi változást hozott a szabályozásban. Az nem változott, hogy a különélő szülő köteles tartásdíj fizetésére, míg a gyermeket nevelő szülő természetben tartja a gyermeket. Változott a kiszámítása: a kötelezett átlagos jövedelmének 15-25 %-ában kell meghatározni, és mindig egy határozott fix összeget jelent – szemben a korábbi százalékos mértékkel. (A korábbi szabályozás szerint, ha a szülő fizetésemelést kapott, a %-os mérték miatt a tartásdíj nagysága is automatikusan nőtt, ezáltal a gyermeket természetben tartó szülő „jobban járt”.)
Továbbtanuló nagykorú gyermek tartásának feltételei
Külön szabályok vonatkoznak a továbbtanuló nagykorú, munkaképes gyermekre, aki szintén jogosult a tartásra. Ennek feltétele, hogy szükséges tanulmányai indokolt időn belüli folytatása érdekében arra rászoruljon. A gyermeknek a szülőt a továbbtanulási szándékáról késedelem nélkül tájékoztatnia kell.
Ilyen tanulmány lehet pl. az életpályára előkészítő szakképzettséget adó képzés, tanfolyam, a felsőfokú alap- és mesterképzésben, valamint a felsőfokú szakképzésben folytatott tanulmányok folyamatos végzése.
A szülő nem köteles nagykorú, továbbtanuló gyermekét eltartani, ha
- érdemtelen (pl. ha a tartásra kötelezett szülővel kellő indok nélkül nem tart kapcsolatot)
- tanulmányi és vizsgakötelezettségének rendszeresen, önhibájából nem tesz eleget; vagy
- ezáltal a szülő saját szükséges tartását vagy kiskorú gyermekének tartását veszélyeztetné.
Fontos tudni még, hogy a szülő a 25. életévét betöltött, továbbtanuló gyermek tartására csak rendkívül indokolt esetben kötelezhető.
Óvatosan a nem fizetéssel!
Ha nem fizet a gyermektartásdíjra kötelezett fél, akkor a gyermeket természetben tartó szülő a bírósághoz fordulhat (leginkább a panasznapon érdemes felkeresni a bíróságot, és ennek keretében segítséget kérni), és a tartásdíj behajtása iránt végrehajtási eljárást indíthat.
A gyermektartásdíj nem fizetését a büntetőjog is szankcionálja: „Tartási kötelezettség elmulasztása” elnevezéssel található meg az új Btk.-ban az erre vonatkozó büntető tényállás, mely azt az elkövetőt rendeli büntetni, aki jogszabályon alapuló és végrehajtható hatósági határozatban előírt gyermektartási kötelezettségét önhibájából nem teljesíti. Ez a cselekmény alapesetben 2 évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő vétség, ha pedig az elkövető ezzel a magatartásával a jogosultat súlyos nélkülözésnek teszi ki, akkor cselekménye már bűntettnek számít, melyért akár 3 év szabadságvesztést is kaphatunk, ha történetesen mi vagyunk a nem fizető fél. A törvény azonban azt is kimondja: az elkövető nem büntethető, illetve büntetése korlátlanul enyhíthető akkor, ha „kötelezettségének az elsőfokú ítélet meghozataláig eleget tesz.”
